Betöltés ...

"Mindenféleképpen szeretnénk megnyerni a bajnokságot" - kézis csajok az idei szezonban

K%c3%a9zis_l%c3%a1nyok_2014_novemebr

Az EHÖK SE női kézilabdacsapat edzőjével, Labos Tiborral beszélgettem. Egy kedves fiatalemberről van szó, aki 12 éve kézilabdázik, 3. éve edzője a csapatnak és szemrebbenés nélkül osztja a fekvőtámaszokat a lányoknak. Fény derül az idei szezon meccseinek eredményeire, a jövőbeli tervekre, illetve arra, hogy az edzések mellett csapatépítő programokon is bizonyíthatnak a lányok.

Mesélj kicsit a csapatról… Mikor kerültél ide? Változott azóta? Hol vannak az edzéseitek?

Három éve kerestek meg, hogy vállaljam el az egyetemi csapat edzését, amire igent mondtam, mivel imádom a kézilabdát, és kihívásnak tekintettem. Az elején elég kaotikus volt az állapot, voltak kisebb nézeteltérések, de ezek mind megoldódtak. Kezdetben egy elég kicsi terem állt rendelkezésünkre, az Arany János Általános Iskolának a tornaterme, ami nem nagyon volt megfelelő az edzések lebonyolítására. Aztán sikerült elintézni, hogy a Piarista Gimnáziumban edzünk, és azóta hétfőn és szerdán 21:00-22:00-ig találkozunk. Általában a hazai meccseink vasárnaponként vannak szintén a Piarista Gimnáziumban. Az alap csapat elég nagy szerkezeti átalakuláson ment keresztül. Akik eredetileg elkezdték, azok közül maradtak körülbelül négyen. Volt a tavalyi évben egy kisebb belső összetűzés, sokat vitatkoztak a lányok, de ezek is elsimultak.

Mennyire van összhang közöttetek?

Alapvetően nagyon jól kijövök velük, mondjuk eredetileg kicsit meg voltam ijedve attól, hogy 10-20 lánnyal foglalkozzak. Úgy gondolom viszonylag jól sikerült alkalmazkodnom. Rá kellett jönnöm, hogy az a rendszer, amiben én felnőttem, a mai világban nem igazán működik, tehát nem lehet úgy szigorú az ember, mint akkor. Mindenkinek meg kell valamilyen szinten felelni.

Az idei szezon jól indult, három meccsből kettőt megnyertetek, ami szép teljesítmény.

Igen, igen, most pontosan úgy állunk a tabellán, ahogy az előző két évben végeztünk, amikor harmadikok vagyunk. Az első meccsen én azt mondom azért kaptunk ki, mert ugye nagyjából még most alakul ki egy újabb csapat. Hatan voltak a lányok, plusz egy kapus, így nem volt cserénk, és így is csak egyel kaptunk ki. Aztán a másik két meccsen már összeszoktak a lányok, megmutatták, hogy hogyan működik igazán egy csapat. A második meccsünket, amit először megnyertünk az idei szezonban, egy elég fontos mérkőzésnek tekintettük, mert rengeteg olyan játékos volt az ellenfél csapatában, akik itt játszottak tavaly és tavalyelőtt. De az egy viszonylag sima menet volt. A legutóbbi, amit megnyertünk, nyögvenyelős volt, nagyon szoros, de fordítottunk az álláson és sikerrel zártuk a meccset.

A következő meccsekre, illetve a közeljövőben mit terveztek?

Mindenféleképpen szeretnénk megnyerni a bajnokságot. Próbálok tárgyalni az ügyben is, hogy feljuthassunk egyel magasabb osztályba. Meglátjuk, hogy mi lesz, én bízom a lányokban, tényleg egy elég jó kis társaság.

Meccseken mennyire vagy izgulós? Esetleg volt már olyan, hogy téged büntettek meg?

Az a helyzet, hogy saját mérkőzéseimen egyáltalán nem izgulok, de amikor a lányoknak lesz meccse, már úgy kelek fel, hogy gyomoridegem van. Ha nyugodt körülmények között megy le egy találkozó, én is inkább mosolygósabb vagyok a játékvezetőkkel is, akkor annyira nem szoktam kikelni magamból. De hogyha szoros a meccs, vagy ha valamilyen játékvezetői hibát látok, akkor viszont eléggé. Volt már olyan, hogy én kaptam büntetést, de akkor vissza szoktam venni magamból, mert nem akarom a csapatot se terhelni ezzel.

Van olyan, hogy a lányok kelnek ki magukból, és ha igen hogy kezeled?

Inkább úgy mondanám ezt, hogy elfáradnak fejben. Hála égnek nem sűrűn, de előfordul. Van, hogy én is, és ha szerencsénk van, akkor ez nem egyszerre történik. Ha lányoknál ilyen van, akkor megpróbálok valamit változtatni például a felálláson, vagy beszélek azzal a személlyel.

Szoktatok járni közösen bulizni, szórakozni?

Az előző két évben volt erre példa, én úgy gondolom, hogy ezen most változtatni fogok, abból a szempontból, hogy én nem akarok a közös bulikban részt venni. Próbálok más példát mutatni ezzel, nem akarom, hogy baráti legyen a viszony a lányokkal, mert akkor ez meg fog mutatkozni a játékban is. Persze jó kapcsolatot ápolok mindenkivel, csak bulikban nem akarok összefutni velük. Viszont csapatépítő programokat próbálok szervezni.
Labos Tibor szeretettel várja az új játékosokat, elsősorban olyan embereket, akik tudnak kézilabdázni és már játszottak. Az elkövetkezendőkben november 9-én 15:00 órakor a Piarista Gimnáziumban, november 16-án 15:00 órakor Hódmezővásárhelyen, november 23-án szintén a Piarista Gimnáziumban, november 28-án 18:30 órakor pedig Deszken lesz mérkőzésük. Tessék menni szurkolni nekik! Hajrá kézisek!

képen: Nyíri Erika, Molnár Vivien, Sógor Mónika, Szűcs Janka, Sisák Erika, Martus Dorina, Simon Klaudia, Márki Boglárka, Kácsor Alexandra (balról jobbra

írta: Farkas Lili

Vissza